Jeon Jungkook! Nem lehetsz ilyen! Nem késhetsz el az első napodon könyörgöm! Nem, nem és NEM! Aish... ! Miért ilyen bonyolult ez a város?! Ahonnan én jöttem, mindig idejébe elértem a suliba vagy a munkába! Itt még kocsival se lehet haladni!
- Elnézést, de nem lehetne gyorsabban haladni? Minél hamarább ott kéne legyek és még késésben is vagyok. - nem akartam pofátlannak tünni mivel nem ismertem, de tényleg késésben vagyok.
- Sajnálom Uram, de az út levan zárva technikai problémák miatt. - válaszolt kedvesen a sofőr. Csalódottan visszahuppantam a taxi hátsó ülésére és mérgesen kifújva magamból a levegőt, kinéztem az ablakon és figyeltem a sötét várost. "Annyira más minden! Vissza szeretnék menni a saját életemhez, saját barátaimhoz akikkel most biztos buliznék vagy otthon ülnénk és játszadnánk az xbox-on! Saját lakásomba szeretnék aludni édesanyámmal! Ha lenne egy kivánságom, akkor ez lenne! Visszamenni a saját életemhez!
De okkal jöttem el onnan és ha most megfordulnék, minden odalesz! Eljöttem Koreába, hogy betelyesítsem álmomat! Elfelejtsem a csodás élményeimet, amiket csak egyszer kaptam meg! Elfelejtsem azokat a pillanatokat, amelyek számomra tökéletességet jelentettek! Elfelejtsem a régi énemet és törekedjek a megújulásra!
Elfelejtsem... Azt a személyt akiért rajongtam, akit szerettem! Sikeresen elfelejtettem a kinézetét meg a nevét, mivel kocsi balesetben szenvedtem és azután nem láttam, se nem hallottam, se nem éreztem magam mellett! Mintha a föld elnyelte volna.
Minden nap csak azokon a pillanatokon, érintéseken talán nyögéseken járnak a gondolataim ami miatt elvesztettem legjobb barátomat! Elvesztettem Hongbin-t! Elvesztettem azt a személyt, aki beférkőzött az önző szívembe! Azért vesztettem el mert bevallotta érzelmeit irántam és én nem tudtam felfogni azt, hogy ő meleg. Nem tudtam elfogadni mert... Mert én ilyen vagyok... Egy Önző féreg!
Nem tudnám elképzelni a legjobb barátommat mint pasimnak, hisz amióta találkoztam aval a személyel, akiről nem tudok semmit de tudom azt, hogy milyen élményeket nyújtott nekem amik egyszerüen számomra felejthetetlenek... Akkor hogy? Nem tudtam/tudok egy kapcsolatba belemenni! Még egy ok, hogy miért hagytam el az othonomat.
Új életet, új kezdett!"
A gondolataimból megszakított a mobil csörgése, így kivettem a kabátomból és válaszoltam a híváson.
- Jeon Jungkook a telefonnál.
- Jó napot kivánok. A menedzserje a telefonnál. Azt szeretném megkérdezni míg nem mérgelődök fel, hogy hol van? Húsz perce, hogy mindenki már várja önt!
- Bocsánat Hyung, de az út sehogy se halad és a taxiban már va harminc perce hogy űlök.
- Akkor kérem szépen, száljon ki a kocsiból és nézzen körül, mivel a taxid mellett állok! - órdítva utolsó szavait, megfordítottam fejem és megláttom. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért csak rávigyorogtam amit egy erőteljesebb de ugyanakkor mérges mosolyal ajándékozott.
Lassan a szememet meg a számat változatlanúl hagyva, visszatettem mobilomat az eredeti helyére és kiszáltam a kocsiból. Menedzser Hyung kifizette helyettem a taxizás összegét.
Az egyik táncterem ajtó elött megálltunk és megláttam annak az ablakján túl, hogy az egyik csapattársam épp táncolt. Nagyon jól táncolt sőt lenyűgözött! Mindent beletett a zenébe és a ritmust is betartotta. Nagyon jól csinált mindent.
Amikor a zenének vége tért, lehajolt és az ajkaiból elolvastam, hogy egy "köszönöm" szót kieresztett azok között.
- Hello! - valaki a hátam mögött megijesztett, ami miatt reflexből hátrarándultam és ránéztem az említett személyre.
-H-hello!
-Ne haragudj! Kim Seokjin vagyok! - hajolt meg kedvesen a nálam jóval magasabb személy, amire én is lehajoltam és úgyszintén elmondtam a nevemet.
-Jungkook, te jössz! - Menedzser Hyung megszólított és kérését betartva, bementem a terembe. Egy mosolyt doptam az előbbi személyre aki épp most végzett a táncal és amikor kiment, egyenesen megálltam a kamera előtt. Ahogy megkaptam a kamerás jelzését, bele is kezdtem a táncásba. Mindent belétettem a zenébe amit csak tudtam és remélhetőleg jól is sikerült.
Most csak a csapattársaimmal kell megismerkedjek és minden már megis lesz mára.
Ahogy mindenki sikeresen összegyűlt a teremben, körbeűltünk és megengedtük, hogy menedzser Hyung elmondja a mondani valóját hozzánk. Mindenki szimpatikus volt, ezért nem aggódtam annyira, mint tegnap. Taehyungra nézve, fura érzés fogott el az alhasamban, bizsergés féleséget de mégsem tudtam ennek okát. Olyan... Más! Nagyon más! Csak annyit tudok róla, hogy "V" a beceneve, a magassága talán két centivel különbözik az enyémtől mármint magasabb, vastag/mély a hangja és amióta összegyültünk csak bámúl és mintha az élete múlna azon ha pillogtatna. Kezd idegesítő lenni. Akkor... Miért? Miért viselkedik így a szervezettem, jobban mondva a szívem? Nagyon dobog, mintha kiugrásra készűlne. Nem értem és miatta még dadogtam is nevemet. Aish!
Miután evel is végeztünk, kikaptuk a szobánk kulcsját és beülve egy kocsiba, dormunk felé vettük az irányt. Hoseok V-vel, Jin Namjoon-nal, Jimin Sugá-val töltötték el az utat beszélgetéssel mig én közbe-közbe Sugá-ékhoz vegyültem. Nem mondhatom, hogy hű de jó haverok, hisz még csak most ismertem meg őket. Rendesek meg okosak, ennyit tudok róluk.
Ahogy megérkeztünk uticélunkra, ledobtuk a cipőnket és csodáltuk a látványt. Nagyon nagy ház, díszített és ez csak a nappali meg a konyha. Ez a két szoba egybe van mármint nincs közöttük ajtó, a kanapé előtt egy nagy plazma tv míg mellette két fél görbe kanapék, amik segítségével nagyobbnak tünik az.
A szobám száma "2"-es, így habonázás nélkül, felmentem az emeletre és alaposan megnéztem a folyosót ami miatt könnyü volt megkapni a szobámat. Két francia ágy szerepelt benne, egy fürdő, egy nagyobbacska ablak, meg a fontos dolgok egy szobához.
Ahogy megfordultam a saját tengelyem körül, megint Jin rámhozta a frászt.
- Basszus!
- Jaj ne haragudj! Gyere le, mivel a hütőben találtunk tortát és rád is férne egy szelet. - vigyorgott Jin, miközben veregette hátamat.
- Oké mindjárt jövök.
- Ne! Gyere most, mivel Jimin mind megeszi! - aval megis fogta a csuklómat és húzni kezdett maga után. Igaza volt Jinnek, hisz Jimin készült az evészetbe attól függetlenül is, hogy a szája tele volt már.
- Ho! A maknae megjött! - Jin ráförmedt Jiminre, aki szomorkásan eltávozott az asztaltól. Mindenki a saját szobájában vonódtak ahol épp pakolásztak és én most jövök enni. Remek! Legalább Jin itt van.
- Jóétvágyat! - nyújtotta felém a tányért, amin rajta volt a csokis tortaszelet.
- Köszönöm. És köszi, hogy szoltál.
- Nincs mit!
- Amúgy, te kivel vagy egyszobában? - kiváncsi voltam, hisz csak én fogok aludni még egy személyel?
- Namjoon! Aminek örülök, hisz ahogy láttad vele beszéltem egész úton.
- Igen.
- Te?
- Még nem tudom. - válaszoltam teli szájjal.
- NEM FOGOK EGY SZOBÁBAN ALUDNI JUNGKOOKKAL! - hallottuk meg V trapolását a lépcsökön, de amire meglátott, annyira lefagyott, hogy még szóban se tudnám elmagyarázni. Hu?
- Mi van velem? - csodálkozva figyeltem. Nem ismer, bámult de mégis utál mind a szar? Hu?!
- S-semmi csak, Suga egyedül alszik egy nagy szobában és én nem értem, hogy miért kell aludjak m-még egy személyel. - még képes hazudni is.
- Aha. Ha gondolod, cserélek kulcsot valakivel ha úgy jobb neked. Nem kell hazudni. - flegmásan hozzádobtam ezeket a szavakat, miközben felkönyököltem az asztalra és lógattam a levegőben a fémtárgyat.
- N-ne haragudj Jungkook. - búsan lehajtotta fejét és ökölbe szorította kezeit egy másodpercig. Én magamat sem értem, hogy miért viselkedek így vele. Megint dobog a szívem és csak vele tudok tárgyalni dadogás nélkül? Mi van velem?!
- Nem haragszok. - válaszoltam egy újabb falat közben. Ahogy nem figyeltem V-re, úgy teremt mellettem mintha készülne valamire vagy megverni. A tortáról, rája tettem figyelmemet de ahogy a tekintetünk találkozott, én fagytam le most és a szívem úgy vert ahogyan soha még! Ki vagy Taehyung?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése