Part 3 *A nevünk BTS!*

Jungkook Pov

Nagyon jól estek a csapattársaim szavai, miután végeztem a zenémmel. Azt gondoltam, hogy szégyembe fogom hozni magamat de tévedtem. A menedzserjeim is megmondták, hogy nem hiába vettek fel. Annyira örültem ennek és most is, hogy képes lennék mindenkit megcsókolni.
Jó, nem éppen.
Sikeresen meglett a banda nevünk is aminek mindenki őrült, hisz nem volt könnyű feladat megegyezni mindenkivel.
- Csak mi lehetünk ilyenek gyerekek. BTS! Ennél jobb nevet nem is kaphatunk! - büszkélkedett Hoseok az-az J-Hope. Nem hiába nevezte így el a bandás nevét, hisz nagyon jól rapp-el meg a legjobb táncos a bandában. Nagy szerencsénk van vele.
A "leader"-ünk nem más mint Namjoon, az-az Rap Monster. Büszke lehet magára, hisz szív átültetés után is talpon maradt és kűzd álmáért. Ezeket az embereket nagyon tisztelem ezért örülök, hogy a "leader"-ünk.
Máma nem beszéltem különösképpen V-vel csak a reggel, ami miatt egy kicsit örvendtem, hisz az éneklésben nem dadogtam de mégis legbelül éreztem hiányát.
Visszatérve a karrierre: a tánc nagyon nehéz, az első számunkat sikeresen megírtuk és mivel Suga készült még pár számmal, ezért holnap megmutatja azokat és átírjuk ha szeretnénk. Kábe ezek voltak mára, ami nem volt rossz kezdetnek.
Ahogy hazaértünk, Hoseok letámadta a fürdőt ami miatt Jimin nyávogni kezdett, hisz kevés meleg vizunk van mára technikai problémák miatt, de hamar elmúlt neki, így csendben elfogyasztottuk Jin főztjét. Istenien főz ez a kölyök!
Miután evel is végeztünk, Hoseok után sorba mentünk a fürdő felé.
- Gyerekek! Nincs elég meleg víz, ezért azok akik még maradtak, elkell vállalják azt a feladatot, hogy még egy személyel fürödjenek. - közölte a hírt Jin. Körülnéztem a nappaliban, ahol Suga, Namjoon, Jimin már frissen űltek a tv előtt. A konyhában Hoseok fogyasztotta ételét és Jin most jött ki a fürdöből. Tehát... Ugye nem?!
- Ne hűjéskedjetek! - dühösen órdította V a lépcsőkön.
- Én is ezt mondom! - egyeztem V-vel. Nem volt elég a tegnapi?!
- Sajnálom fiúk, de Hoseok sokat űlt. Ha nem jó akkor egyezétek meg köztetek, hogy ki fürdik hideg vízben. - adott "kedves" tanácsot Jin. Nem hiszem el! Most értem, hogy miért szeretett volna Jimin elsőnek lenni! Na mindegy. Csak lesz valami és remélhetőleg nem lesz semmi komoly ott bent. Mégis fiúk vagyunk!
-Siess V, ha akarsz meleg vízzel fürödni! - szóltam rá, mivel én már készültem bemenni Jin után, míg ő eddig a szobájában hevert.
- Oké, oké ne kapd a vizet!
- Nem kapom!
- Akkor nyugodj le!
- Nyugott vagyok! - jó nem telyesen, mivel már megint zavarba hozott.
- Nem úgy látszik! - nézet komolyan szemeimbe, miközben lefelé haladt a lépcsőkön.
- Ho! Legyen elég! Mi olyan nagy dolog, ha együtt fürödtök?! Nem vagytok melegek, se nem vagytok ellenségek és már láttatok intim részeket szerintem. - okoskodott Suga.
- Oké! Most mentek, vagy menjek megint én? - szólt ránk Hoseok is.
- Oké na! Megyünk! Mozgasd meg a segged Jungkook! - taszított befelé V a vállamtól fogva, majd miután sikeresen becsukta maga után az ajtót, mérgesen kifujtam a levegőt magamból és kezdtem vetkőzni, úgyszintén V is. Egymással hátat fordítva végeztük dolgunkat, de amikor a boxer résznél tartottunk, mintha lefagyott volna a világ körülöttem és éreztem, hogy nem csak én estem zavarba, hanem V is.
Végül hosszabb percek után, levettük az utolsó ruhadarabott is és sikeresen a dús alá helyeztük magunkat. Próbáltam nem a szemébe vagy az intim részére nézni, de mivel a tusfürdő után kellet nyúljak, kénytelen voltam lepillantani oda. Inkább fürödtem volna hideg vízben!
Mind a ketten a plafonra helyeztük figyelmünket, miközben mosakodtunk. Amikor a hajunk jött a sorba, megkértem V-t, hogy nyomjon nekem is a kezemre shampont. Mivel becsuktam a szememet hajmosás közben és hagytam, hogy arcomra is kerüljön víz, megéreztem V testét hátamon és a kezeit hasamon.
- Umm... Mit csinálsz? - kérdeztem ledöbbenve.
- Ne haragudj, c-csak... Hiányzik a barátnőm. - fúrta fejét nyakamba. Na most tényleg elvesztem! Nem mertem se megmoccani, se folytatni a hajmosást. Egyszerüen még a levegőm is elfogyott! Vártam mig az ölelése enyhül, majd egy mélyet feszuszantottam, ami miatt éreztem, hogy a víz is kezd hűlni és V még jobban hozzám simul. Most meg mi a lónyavaját tegyek?!
- Fiúk! Még megvagytok? - kopogtatot Namjoon aggódóan, a fürdőszoba ajtaja elött.
- I-igen! Mi-miért? - francba a dadogásommal!
- Már va egy órája bent vagytok! Összemelegettetek vagy mi?
- Igen Namjoon! Ha nem tetszik húz el! - förmedt rá a még mindig rámsimuló Taehyung.
- Oké oké. Akkor nem zavarlak. - távozott el az ajtótól Namjoon.
- A francba! - löktem el magamtól V-t. Kúrvára hideg lett a víz, Namjoon most biztos buzinak néz és mióta telt el egy óra? Ennyire elvesztem?!
- Én mentem. - szóltam V-nek.
- Most mi bajod?
- Ez most miért kellett? Namjoon most biztos tök buzinak néz minket!
- Csak hűjéskedtem! Akár úgy mint ő.
-Csz... - gúnyos mosolyra váltottam számat és más irányra néztem. Kezdtem öltözni és amilyen hamar csak tudtam, V-t ott hagytam és feltrapoltam a lépcsőkön. A gyomrom bizsereg, a szívem pedig készül kirepülni testemből a düh miatt. Megkell látogassak egy orvost!
Magam után csaptam a szobám ajtaját, majd az ágyamra hajítottam magamat és mérgesen felórdítottam de próbáltam nem hangos lenni.
- A francba belé! - dobtam párnámat az ajtóra, amin Jin épp bejött.
- Jungkook. Minden oké?
- Igen. Miért kérded?! - ültem fel az ágyamra.
- Nem látszik. Mi történt? - leült mellém és figyelt aggódóan.
- Semmi! Csak én kúrvára megkell látogassak egy orvost!
- Rosszul vagy?
- V miatt! Az a kölyök a pokolba visz engemet és nem tudom az okát se! Egyszerüen feldühit ha meglátom is!
- Amióta titeket látlak így, van egy érzésem, hogy mi az oka ennek az egésznek, de... Szeretnéd, ha cserélnék szobát V-vel? - simított végig arcomon.
- Nem akarlak zavarni.
- Dehogy zavarsz! Olyan aranyos vagy, hogy soha nem tudnál zavarni!
- Hát... Akkor megköszönném. De szerintem nem cserélne V helyett.
- Akkor gyere át. Namjoon nem haragszik meg és az ágyamba belefér még két személy is mellém. - vigyorgott kedvesen.
- Akkor... át jövök. - nagyon örültem, hogy Jin gondolt rám és, hogy próbált felvidítani. Mégis... Nem szerettem volna, hogy V megharagudjon rám vagy távol kerüljek tőle. Mégis csak egy ölelést akart érezni. Nem jókor de most nem csúfolom ki őt. Akár mennyire is furának láttam, mégis nem tudtam megharagudni rá.

Part 2 *Csokis folt.*

Ennek a napnak is a vége megjött, de sehogy se tudok elaludni. Olyan érzések fogtak el egyetlen napon, hogy szóban se tudnám elmondani. Bizsergés az alhasamban, a szívem ugrott ki a helyéről, mindenkivel dadogtam de úgyszintén mérges is voltam és ezek mind egy személy miatt. Ahogy visszaemlékszek arra a pillanatra ami történt a konyhában, újból megérzem bennem ezeket a fura érzéseket de mégis... Mégis kellemes érzéseket.
Ahogy egyre közeledett azokkal a dús ajkaival az enyémekhez. Ahogy a sötét barna szemei csillogtak, amikben csak elveszni tudtam. Mintha azok a kellemes emlékek erősebbé váltak volna, amitől nagyon lefagytam. Nagyon kivörösödtem is a helyzettől, hisz Jin is mondta amikor eltávozott tőlem V. És mit csinált V? Mit csinált?! Az ujjait az ajkaim mellé helyezte, egy csoki foltott eltávolított azon és a csokis hüvelyk ujját megnyalta amire egy hatalmasat nyeltem és kiejtettem a kanalamat a kezemből. Aish!!!
A gondolattól a fejemet a párnába fúrtam, majd nem találtam elégnek, így pár másodperc után a fejemre húztam azt és nyávogtam. Annyira zavarba hozott. Szerencsére most Taehyung fürdik, így nem hallja a nyávogásomat.
Vele is alszok egy szobában. Remek! Ennél jobb nem is lehetett a napom.

Jungkook Pov end

V Pov

Telyesen igaza volt Jinnek, de nem tudtam megállítani magamat. Az a csokis folt azon a tökéletes arcon, egyszerüen szúrta a szememet. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
Rengeteg cselekedetet vétettem Jungkooknak és mégsem tudom felfogni Jin tanácsait. Én is mint egy hűűje kiórdítottam azt, hogy Jungkookkal nem fogok aludni, holott nagyon is szerettem volna aludni vele ami beis telyesült. Elkell felejtsem a múltat de így sikertelen lesz. A múltam ő maga Jungkook. Akivel egy szobában alszok, most már csapattársam is és ráadásul...  Nagyon dögös is lett. Tizennyolc és már megöl. Remek! Ennél szarabb megújulásom nem is lehetett.
A gondolataim közben, csak hagytam magamat, hogy a víz csorogjon végig testemen. Amikor elégnek láttam a dusolást, megálítottam a vizet, derekam köré tekertem egy törülközött és készültem a fürdő kilincsét lenyomni, de rossz ötletnek tartottam, így egy hosszabb törülközövel tekertem be magamat mind egy hölgy és kimentem a szobába, elvettem egy rövidnadrágot, egy lezser pólót és egy boxert, majd újból bementem a fürdőbe és átöltöztem. Nem kéne újból zavarba ejtsem Jungkookot. Furán megnézett de ez van. Inkább ez, mint megint lefagyon.
Sikeresen bementem a szobába, ahol Jungkook újból furán megnézett és persze szó nélkül nem tudta volna befejezni a mai napot.
- Ha nem tűnt volna fel, én is fiú vagyok és láttam már "hímvesszőt".
- Nem akartalak ismét zavarba hozni. - válaszoltam.
- Tehát úgy.
- Ne haragudj az előbbiért.
- Miért haragudnék? Nem is estem zavarba.
- Most ezt elkéne higgyem is? - vigyorogtam rá.
- El! Talán hazug disznónak látsz?
- Én nem látnálak annak, de most különösképpen annak látlak. - a mondatom után, felállt végig nézett a szememben és miután elment mellettem, a táskájához lehajolt és valamit keresett. Az az illat! Meghalok! Ez a sors, miért kinóz? Megfordítva fejemet, a szemeim megakadtak Jungkook fenekén amiről egyszerüen nem tudtam levenni tekintetemet. Annyira... Kell! Aish! Miért?!
- Megvan! Ezért nem tudok én aludni. - kivette a tárgyacskát ami nem más volt, mint egy panda szemü szem sötétítő, ami segítségével könnyebbé teszi az emberek éjszakáját. Kivéve az én éjszakáimat.
- Biztos ezért nem tudsz aludni? - gonoszkodtam.
- Igen. Miért?
- Hááát szerintem más miatt nem tudsz aludni.
- Akkor miért is? - kérdése után, a füléhez hajoltam és lágyan belésugtam.
-  Miattam. - beharaptam alsó ajkamat és eltávoztam a halló testrészétől. Úgy kivörösödött szegény, mint egy paradicsom. Miért teszem ezt? Tönkreteszek mindent!
A szemei nem pillogtak, úgyszintén az enyémek sem, ami miatt elvigyorogtam.
Hamar észbe kapot, mivel a tárgyacskát a szemeimre húzta és ellököt magától. A hirtelen mozdulattól felnyögtem és még ha nem is láttam volna, megfogtam Jungkook csuklóját amitől ő ficánkolni kezdett és sikeresen a földre zuhantunk. Én felette landoltam, amitől dezsávu érzésem lett. A tárgyat levettem szemeimről, így sajnos megláttam Jungkook vörös fejét, úgyanúgy megijedt arckifejezését. Francba!
Hosszú percek után, felegyenesedtem róla, amitől az érzékeny pontuk összeért és az érzéstől egyszerre felnyögtük. Habonázás nélkül, feltápászkodtam róla és ő villámgyorsan az ágya felé vette az irányt, amibe befeküdt és a fal felé fordítva fejét, a takarót szorosan arcához húzta. Lefagyva néztem Jungkook hátát. Miért ilyen tökéletes? Ha tudnád, hogy mennyire megbántottalak, biztos nem lennél most itt.
A gondolatoktól lefagytam és lassan a villany kapcsolójához értem, amit sikeresen "off"-ra tettem.
Amikor én is az ágyamban hevertem, megvártam míg meghallom Jungkook nyugodt szuszogását, majd óvatosan az ágya mellé léptem és úgyszintén a szemeire tettem a panda szem sötétitőt.
Annyira sajnálom!
A torkam összeszorúlt, a földre zuhantam és hagytam, hogy a könnyeim szabad utat kaphassanak.

/Selfishness part1/ *Első nap.*

Jeon Jungkook! Nem lehetsz ilyen! Nem késhetsz el az első napodon könyörgöm! Nem, nem és NEM! Aish... ! Miért ilyen bonyolult ez a város?! Ahonnan én jöttem, mindig idejébe elértem a suliba vagy a munkába! Itt még kocsival se lehet haladni!
- Elnézést, de nem lehetne gyorsabban haladni? Minél hamarább ott kéne legyek és még késésben is vagyok. - nem akartam pofátlannak tünni mivel nem ismertem, de tényleg késésben vagyok.
- Sajnálom Uram, de az út levan zárva technikai problémák miatt. - válaszolt kedvesen a sofőr. Csalódottan visszahuppantam a taxi hátsó ülésére és mérgesen kifújva magamból a levegőt, kinéztem az ablakon és figyeltem a sötét várost. "Annyira más minden! Vissza szeretnék menni a saját életemhez, saját barátaimhoz akikkel most biztos buliznék vagy otthon ülnénk és játszadnánk az xbox-on! Saját lakásomba szeretnék aludni édesanyámmal! Ha lenne egy kivánságom, akkor ez lenne! Visszamenni a saját életemhez!
De okkal jöttem el onnan és ha most megfordulnék, minden odalesz! Eljöttem Koreába, hogy betelyesítsem álmomat! Elfelejtsem a csodás élményeimet, amiket csak egyszer kaptam meg! Elfelejtsem azokat a pillanatokat, amelyek számomra tökéletességet jelentettek! Elfelejtsem a régi énemet és törekedjek a megújulásra!
Elfelejtsem... Azt a személyt akiért rajongtam, akit szerettem! Sikeresen elfelejtettem a kinézetét meg a nevét, mivel kocsi balesetben szenvedtem és azután nem láttam, se nem hallottam, se nem éreztem magam mellett! Mintha a föld elnyelte volna.
Minden nap csak azokon a pillanatokon, érintéseken talán nyögéseken járnak a gondolataim ami miatt elvesztettem legjobb barátomat! Elvesztettem Hongbin-t! Elvesztettem azt a személyt, aki beférkőzött az önző szívembe! Azért vesztettem el mert bevallotta érzelmeit irántam és én nem tudtam felfogni azt, hogy ő meleg. Nem tudtam elfogadni mert... Mert én ilyen vagyok...  Egy Önző féreg!
Nem tudnám elképzelni a legjobb barátommat mint pasimnak, hisz amióta találkoztam aval a személyel, akiről nem tudok semmit de tudom azt, hogy milyen élményeket nyújtott nekem amik egyszerüen számomra felejthetetlenek... Akkor hogy? Nem tudtam/tudok egy kapcsolatba belemenni! Még egy ok, hogy miért hagytam el az othonomat.
Új életet, új kezdett!"
A gondolataimból megszakított a mobil csörgése, így kivettem a kabátomból és válaszoltam a híváson.
- Jeon Jungkook a telefonnál.
- Jó napot kivánok. A menedzserje a telefonnál. Azt szeretném megkérdezni míg nem mérgelődök fel, hogy hol van? Húsz perce, hogy mindenki már várja önt!
- Bocsánat Hyung, de az út sehogy se halad és a taxiban már va harminc perce hogy űlök.
- Akkor kérem szépen, száljon ki a kocsiból és nézzen körül, mivel a taxid mellett állok! - órdítva utolsó szavait, megfordítottam fejem és megláttom. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért csak rávigyorogtam amit egy erőteljesebb de ugyanakkor mérges mosolyal ajándékozott.
Lassan a szememet meg a számat változatlanúl hagyva, visszatettem mobilomat az eredeti helyére és kiszáltam a kocsiból. Menedzser Hyung kifizette helyettem a taxizás összegét.

Az egyik táncterem ajtó elött megálltunk és megláttam annak az ablakján túl, hogy az egyik csapattársam épp táncolt. Nagyon jól táncolt sőt lenyűgözött! Mindent beletett a zenébe és a ritmust is betartotta. Nagyon jól csinált mindent.
Amikor a zenének vége tért, lehajolt és az ajkaiból elolvastam, hogy egy "köszönöm" szót kieresztett azok között.
- Hello! - valaki a hátam mögött megijesztett, ami miatt reflexből hátrarándultam és ránéztem az említett személyre.
-H-hello!
-Ne haragudj! Kim Seokjin vagyok! - hajolt meg kedvesen a nálam jóval magasabb személy, amire én is lehajoltam és úgyszintén elmondtam a nevemet.
-Jungkook, te jössz! - Menedzser Hyung megszólított és kérését betartva, bementem a terembe. Egy mosolyt doptam az előbbi személyre aki épp most végzett a táncal és amikor kiment, egyenesen megálltam a kamera előtt. Ahogy megkaptam a kamerás jelzését, bele is kezdtem a táncásba. Mindent belétettem a zenébe amit csak tudtam és remélhetőleg jól is sikerült.
Most csak a csapattársaimmal kell megismerkedjek és minden már megis lesz mára.
Ahogy mindenki sikeresen összegyűlt a teremben, körbeűltünk és megengedtük, hogy menedzser Hyung elmondja a mondani valóját hozzánk. Mindenki szimpatikus volt, ezért nem aggódtam annyira, mint tegnap. Taehyungra nézve, fura érzés fogott el az alhasamban, bizsergés féleséget de mégsem tudtam ennek okát. Olyan... Más! Nagyon más! Csak annyit tudok róla, hogy "V" a beceneve, a magassága talán két centivel különbözik az enyémtől mármint magasabb, vastag/mély a hangja és amióta összegyültünk csak bámúl és mintha az élete múlna azon ha pillogtatna. Kezd idegesítő lenni. Akkor... Miért? Miért viselkedik így a szervezettem, jobban mondva a szívem? Nagyon dobog, mintha kiugrásra készűlne. Nem értem és miatta még dadogtam is nevemet. Aish!
Miután evel is végeztünk, kikaptuk a szobánk kulcsját és beülve egy kocsiba, dormunk felé vettük az irányt. Hoseok V-vel, Jin Namjoon-nal, Jimin Sugá-val töltötték el az utat beszélgetéssel mig én közbe-közbe Sugá-ékhoz vegyültem. Nem mondhatom, hogy hű de jó haverok, hisz még csak most ismertem meg őket. Rendesek meg okosak, ennyit tudok róluk.
Ahogy megérkeztünk uticélunkra, ledobtuk a cipőnket és csodáltuk a látványt. Nagyon nagy ház, díszített és ez csak a nappali meg a konyha. Ez a két szoba egybe van mármint nincs közöttük ajtó, a kanapé előtt egy nagy plazma tv míg mellette két fél görbe kanapék, amik segítségével nagyobbnak tünik az.
A szobám száma "2"-es, így habonázás nélkül, felmentem az emeletre és alaposan megnéztem a folyosót ami miatt könnyü volt megkapni a szobámat. Két francia ágy szerepelt benne, egy fürdő, egy nagyobbacska ablak, meg a fontos dolgok egy szobához.
Ahogy megfordultam a saját tengelyem körül, megint Jin rámhozta a frászt.
- Basszus!
- Jaj ne haragudj! Gyere le, mivel a hütőben találtunk tortát és rád is férne egy szelet. - vigyorgott Jin, miközben veregette hátamat.
- Oké mindjárt jövök.
- Ne! Gyere most, mivel Jimin mind megeszi! - aval megis fogta a csuklómat és húzni kezdett maga után. Igaza volt Jinnek, hisz Jimin készült az evészetbe attól függetlenül is, hogy a szája tele volt már.
- Ho! A maknae megjött! - Jin ráförmedt Jiminre, aki szomorkásan eltávozott az asztaltól. Mindenki a saját szobájában vonódtak ahol épp pakolásztak és én most jövök enni. Remek! Legalább Jin itt van.
- Jóétvágyat! - nyújtotta felém a tányért, amin rajta volt a csokis tortaszelet.
- Köszönöm. És köszi, hogy szoltál.
- Nincs mit!
- Amúgy, te kivel vagy egyszobában? - kiváncsi voltam, hisz csak én fogok aludni még egy személyel?
- Namjoon! Aminek örülök, hisz ahogy láttad vele beszéltem egész úton.
- Igen.
- Te?
- Még nem tudom. - válaszoltam teli szájjal.
- NEM FOGOK EGY SZOBÁBAN ALUDNI JUNGKOOKKAL! - hallottuk meg V trapolását a lépcsökön, de amire meglátott, annyira lefagyott, hogy még szóban se tudnám elmagyarázni. Hu?
- Mi van velem? - csodálkozva figyeltem. Nem ismer, bámult de mégis utál mind a szar? Hu?!
- S-semmi csak, Suga egyedül alszik egy nagy szobában és én nem értem, hogy miért kell aludjak m-még egy személyel. - még képes hazudni is.
- Aha. Ha gondolod, cserélek kulcsot valakivel ha úgy jobb neked. Nem kell hazudni. - flegmásan hozzádobtam ezeket a szavakat, miközben felkönyököltem az asztalra és lógattam a levegőben a fémtárgyat.
- N-ne haragudj Jungkook. - búsan lehajtotta fejét és ökölbe szorította kezeit egy másodpercig. Én magamat sem értem, hogy miért viselkedek így vele. Megint dobog a szívem és csak vele tudok tárgyalni dadogás nélkül? Mi van velem?!
- Nem haragszok. - válaszoltam egy újabb falat közben. Ahogy nem figyeltem V-re, úgy teremt mellettem mintha készülne valamire vagy megverni. A tortáról, rája tettem figyelmemet de ahogy a tekintetünk találkozott, én fagytam le most és a szívem úgy vert ahogyan soha még! Ki vagy Taehyung?